Biciklista

Térképes szaknévsor, a kerékpárszaküzletek országos térképe

Címlap
  • Giant 2018: ÓRIÁS-fejlesztések országúton, terepen és e-bike fronton!
    A Giant rendkívül sikeres évet tudhat maga mögött a profi kerékpározás világában. Az általa támogatott Sunweb fenomenális sorozatot produkált – kezdve a Giro d’Italián aratott győzelemtől a nemrég elhódított világbajnoki címig. Montis vonalon pedig a Giant kerékpárok idén többek közt az Enduro World Series versenysorozatban remekeltek. A jövő évi fejlesztések megelőlegezték a sikereket: 2018-ban az aerodinamikai szempontok szerint tervezett Propel országúti, továbbá a Reign MTB-endurogép kapott figyelemre méltó technikai fejlesztéseket… A fentiekkel még távolról sem teljes a Giant arzenál: jövőre a XC-versenyzéshez tervezett legendás Anthem „fully” is megújul, a hölgyek számára készült Liv Langma pedig még magasabbra teszi a lécet a konkurensek számára. A technikai színvonal káprázatos, több évre biztosítva az említett kerékpárok fölényét a piacon. Végezetül 2018-ban a dinamikusan fejlődő e-bike szegmensben is jelentős fejlesztések látnak napvilágot: a Yamaha céggel közösen fejlesztett hi-tech motor új dimenzióba helyezi a tajvani márka prémium pedelec-kínálatát. Kezdjük a 2018-as Giant újdonságok bemutatását az “aszfaltos” részleggel! Ebben párhuzamosan több szinten dúl a konkurenciaharc: az egykoron egységes szegmens immár road, aero, endurance és időfutam kategóriákra tagolódik, amihez hobbi szinten jön még a fitnesz és a városi kínálat, illetve akár még a többfunkciós gravel is ide sorolható. A Giant road/aero/endurance hármas fogatot használja a Sunweb – “leánykori nevén” Giant-Alpecin – csapat is. A minimális tömegre és maximális stabilitásra kihegyezett TCR a mindenes eszköz, a sík szakaszokon a sprinterek döntően a megújult Propel-t hajtják, míg a tavaszi klasszikusokon a többlet komfortot biztosító Defy kerül bevetésre. Emellett az időfutamokon a Mercedes-AMG Petronas F1 laborban tervezett Giant Trinity modell teljesít szolgálatot: a szám idei világbajnoka és Giro-győztese, Tom Dumoulin is ezt hajtja! Mint köztudott, az idei szezonra a Giant TCR-sorozat újult meg, tárcsafékes változatban is rendelkezésre áll. A Defy esetében atárcsafék alapszolgáltatás, így a profik a ProTour versenyeken a már korszerű féktechnológiát használhatták. Mindkét említett Giant modell a legkorszerűbb technikát vonultatja fel: az Overdrive 2 kialakítás a tapered fejcső/villanyak tovább erősített változata, alul 1,5, míg felül 1,25” átmérővel. A középrész PressFit 86 rendszerű, merev Powercore középcsapágy-házban kap helyet. A kerekeket pedig a legkorszerűbb 12×100-as, míg hátul 12×142-es átmenő tengelyek rögzítik. A Giant TCR Advanced Pro Disc bicajt egyébként kipróbáltuk, a tapasztalatokról itt olvashattok. Az idei szezonra tehát adva volt a piac egyik legkorszerűbb road és endurance bringája, amit 2018-ban logikusan az aero modell hasonló szintű korszerűsítése követ. A “triumvirátusból” a Propel a leggyorsabb, elsődlegesen aerodinamikára hangolt, mindazonáltal szerencsére ez nem megy a súly, a stabilitás vagy a kényelem rovására. Tárcsás és hagyományos abroncsfékes változatban egyaránt elérhető lesz. Három karbonváz áll majd rendelkezésre: a nagy szakítószilárdságú, extrakönnyű és -merev Advanced SL-t, az ugyancsak “profi szintű” PRO, illetve talán már a honi kerékpárosok számára is elérhető Propel Advanced modellváltozat egészíti ki. Ez utóbbi a 2018-as karbonvázzal akár 600 000 Ft-ért hazavihető! Hol is kezdjük a tengernyi Propel-technika ismertetését? Az arzenál elképesztő! A Sunweb versenyzők által tesztelt, meglátásaik alapján finomított aero-gépen a tárcsafék végre tökéletesen integrált, nem okoz többlet légellenállást a hagyományos változathoz képest. A Franciaországi Magny-Cours Aero Concept Engineering intézetben tesztelt vázkialakítás minden viszonylatban kiváló légellenállási mutatókkal rendelkezik, stabilitása egyértelműen megelőzi a konkurens gyártók (Specialized, Trek, Canyon, stb.) aero csúcsmodelljeit. A váz súlya ugyancsak az egyik legjobb a kategóriában, a tömegre levetített vázmerevség pedig egyenesen kimagasló. Michael Matthews az idei Tour de France sík szakaszain az új Propel-prototípust hajtotta, az ausztrál sprinter két győzelmet tudhat magáénak, emellett elhódította a pontverseny győztesének járó zöld „trikót”. Az esős 2. etapot a Propel Advanced SL Disc prototípusával abszolválta, a hidraulikus tárcsafék-rendszer így “kézzel fogható” előnyt jelentett. Matthews ugyanolyan fürgének és stabilnak érezte a Disc változatot, mint a „felnifékes” Propel Advanced SL változatot. A 2018-as Giant Propel több változatban lesz elérhető, mindegyik nagy szakítószilárságú, a Giant által házon belül készített UD-karbonszövetet alkalmaz, természetesen kissé eltérő felépítéssel. A lehető legalacsonyabb légellenállásra kihegyezett AeroSystem vázkialakítás, illetve a geometria ugyancsak azonos, így ezen a téren semmit nem veszítünk a töredék áron kínált változatokkal. Az első traktus ugyancsak egységesen Overdrive 2 a tapred kialakítást kap (lásd TCR Advanced) alul 1,5, míg felül 1,25” mérettel, a középrész PressFit 86 rendszerű, és Powercore középcsapágy-házban fogadja a 24 mm-es tengelyű hajtóműveket. Az integrált Vector nyeregszár nemcsak aerodinamikus, hanem a lehető legkönnyebb és legstabilabb a piacon. Talán a legszembetűnőbb különbség a három modellváltozat között, hogy a “sima” Advanced egyszerűbb villát és kormánymegoldást kap. További „spéci” fejlesztés az új Contact SLR/SL Aero kormány és kormányszár egység, amely nem teljesen integrált, így a stucnihossz egyszerűen módosítható. Belső bowdenvezetést biztosít, ahogy magától érthetően maga a Propel váz is. Mind az SL, mind a Pro modellváltozat ezt az új kormányegységet kínálja. Az SL a Giant SLR Aero WheelSystem kerékszettet kapja, a 65/42 mm-es karbonfelni az új Propel-hez optimalizált aerodinamikai profilkialakítással rendelkezik. A belső nélküli Gavia Tubeless köpenyek a gördülési ellenállás csökkentését segítik elő. Az Advanced Pro és az Advanced Giant SLR 1 Aero kerékszettet kap az említett új Gavia gumikkal kiegészítve. Itt említenénk meg, hogy a Giant-nél megérkezett a Tubeless forradalom: a 2018-as kerékpárok túlnyomó többsége (kb 350 000 Ft fogy ár felett) tubeless  kerekekkel és gumikkal jön a gyárból. (Az országúti kínálatban a Contend és a Rapid kivételével minden modell, montinál a Talon, Terrago, ATX kivételével mindegyik.) Ez rendkívül fontos előrelépést jelent, hiszen egy tubeless átalakítás 40-50 ezerbe simán belekerülhet, ez a Giant-nél “szériatartozék”. A hölgyek számára tervezett – Giant helyett Liv márkanév alatt forgalmazott – kínálatban jövőre az új Langma országúti jelenti a fő újdonságot. A TCR és a Propel technológiáját ötvözi egyetlen csúcskategóriás modellben, speciális vázgeometriával, alacsony tömeggel, magas szintű stabilitással és aero-kialakítással párosítva. A Liv Langma a legmagasabb szintű Advanced Composite karbon alapanyagot CompactRoad/LivRight vázkialakításban kínálja. A fent taglalt PowerCore, OverDrive2 és MegaDrive stabilitást növelő technológiák itt is alkalmazásra kerülnek. A Liv Langma Advanced Pro, illetve a kissé egyszerűsített Advanced szinten – és ennek megfelelő áron – kerül nemsokára a boltokba. Szerintünk a férfi országútisok sajnálhatják, hogy a Giant modellválasztékban nem szerepel a Langma hagyományos geometriát kínáló változata! Javaslom, nyergeljünk át a Giant montik világába, ahol ugyancsak jelentős technikai fejlesztések történtek 2018-ra! Az egyik szenzáció, hogy a legendás Giant Anthem mind 27,5”-os, mind 29-er kerekekkel elérhető lesz, az előbbi trail használatra 130 mm első rugóutat […]
  • Pálya Eb 2. nap: top10 eredmény az olimpiai számban
    A tegnapi scratch-ben szerzett ezüstérem után ma olimpiai számokban szurkolhattunk a magyar versenyzőknek a Berlinben zajló pályakerékpáros Európa-bajnokságon, Szalontay Sándor sprintben, Lovassy Krisztián az omniumban volt érdekelt.
  • Új-Zéland két keréken 9. rész – Maori kultúra és geotermikus Disneyland
    Rotorua túlvilági táj, Armstrongék holdra szállását itt is forgathatták volna! Lacika sokszor járt már ezen a vidéken, így tulajdonképpen idegenvezetővel töltünk egy csodás napot az ősi maori kultúra és a geotermikus Disneyland elegyéből gyúrt turistamágnesként működő térségben. A kénes pukiszag még autentikusabbá teszi a csomagot, de egy idő után kezd tele lenni vele a szaglóközpontunk. Estére visszamegyünk Taupoba, ahol elköltjük az utolsó vacsorát hármasban, kicsit bóklászunk a városban és a tónál. A két turistaparadicsom közül egyértelműen Taupora szavaznék, de kultúremberként nyílván Rotorua élvezne elsőbbséget. Ezek szerint nem vagyok kultúrember? Reggel aztán néhány napos pihenő után újra kétkerekűinkre szállunk. Rotorua felé vesszük az irányt, de ezúttal nem a főúton haladunk, hanem Lacika által javasolt kertek alatti csapáson. A búcsú soha nem könnyű, most is nehezen engedik el egymást a rég nem látott barátok. Meg is könnyezik az elválást, de diszkréten félrevonulok, nem akarom megzavarni a fogadott tesók intim pillanatait. Én csak három napja ismerem Lacikát, de pontosan tudom mennyire szerethető a srác. Viszlát barátom, biztos találkozunk még! Viszlát őrült bringások, vigyázzatok magatokra! Újra két keréken Csendes mellékúton tekerünk Wai-O-Tapu-ig, magyarul a „szent víz”-ig. Innen sajnos nincs rövidítő, nincs kertek alatti kerülő, kénytelenek vagyunk az 5-ös főúton tekerni egészen Rotoruáig. Furcsa érzés ismerősként beérni egy városba a világ másik végén. Nem sokat időzünk, csak feltöltjük a készleteket, és indulunk is a 30-as úton keleti irányba. Elhagyva a várost megpillantjuk „Hells Gate” emblematikus fürdőjét, ahol a termálvíz gyönyörűsége mellett a forró sárban is dagonyázhatunk… természetesen tömény fingszag közepette. Inkább továbbmegyünk. Magunk mögött hagyjuk a Rotorua tavat, majd a vidék kezd elnéptelenedni. Az Északi-szigethez képest meglepően kicsi a forgalom, a főút mellett kihalt települések, elhagyott házak. Rotoiti tavához érkezve sem változik a helyzet, mindenfelé üres házak „eladó” táblával. Nagyon megvennénk az egyiket, de a maradék 10 napra sincs elég pénzünk, tehát nem mi testesítjük meg a helyi ingatlanügynökök álmát! Térképünk Gisborne néven jelöli mai táborhelyünket, anely leginkább szellemfalunak tűnik. Megfürödnénk a kristálytiszta vízben, de a Rotoiti tó alá nem jutott geotermikus padlófűtés, fagyosabb, mint az utóbbi idők Orbán-Simicska viszonya. Csodálatos, szépen felújított maori közösségi házakat találunk az elhagyatott vidéken, csak magát a közösséget nem leljük sehol. Tényleg utánanézek az ingatlanáraknak… Bay of Plenty – A bőség öble Hűvös reggelre ébredünk, de legalább nem fagy, mint Taupoban. Utunk további tavak mentén halad keletre, először a Rotoehu- majd a Rotoma tó következik a sorban. Gyönyörű vidék ez, érthetetlen az elnéptelenedése. Wellington óta az ország belsejében jöttünk, közel két hete nem láttuk a tengert, ami egy szigetországnál elég hosszú időnek számít. Ma már elérjük a Csendes-óceánt. A bőség öblének nevezett térség nem bővelkedik nevezetes látnivalókban, de mi inkább a térképünkön szereplő kemping ikon miatt választjuk Matata városát. Tökéletes tengerpart aranyló homokkal, türkizkék óceánnal. Mi akadályozhatja az önfeledt lubickolást a sós vízben? Elsősorban a méteres hullámok, és a szájkékítően hideg víz. Hideg és Hullámos – mindkettő nagy H-val. Azért bele-belerohanunk, de 6 hét tapasztalata alapján kijelenthetem: senki ne jöjjön Új-Zélandra strandélményért! Szörfözni, vitorlázni, búvárkodni, bálnát és delfint nézni igen, de a strandolást nem erőltetném. A forró zuhany jól esik a pénzbedobós fülkében, lassan el kell gondolkodni a takarókon… Fagyás ide vagy oda, túránk 2000. kilométerét március 8-án egy fagylaltozóban ünnepeljük, egyben boldog nő- és zoltánnapot kívánunk egymásnak. Tauranga felé indulunk tovább, jobbról az óceán kíséri utunkat. Tauranga a térség székhelye, éles kontrasztot képezve az eddigi lakatlanabb vidékhez képest. Nehezen találjuk a nagyváros ritmusát, nem élvezzük a forgalmat, a többsávos utakat, a hangzavart. Kezd ránk sötétedni, de még mindig a külvárosi részeken bolyongunk. Végre egy hangulatos folyóparthoz érünk, de óriási „no camping” tábla jelzi a vadkempingezés tiltását. 200 dollár lenne a büntetés, amely az összvagyonunk felét jelentené a maradék egy hétre, félünk rizikózni. A maorik istene aztán újra megsegít, a folyó túlpartján lakó hölgyet sodorja hozzánk véletlenül. Beszélgetünk Új-Zélandról, a maorikról, a folyóról, majd a kempinget tiltó tábláról. Több sem kell neki, azonnal felajánlja a folyóparti telkét táborhelynek. Nem győzünk hálálkodni, de ő szemmel láthatóan nem kér a köszönetből, természetesnek veszi hogy a földjén sátorozzunk. A maorik nem feltétlenül udvarias emberek, inkább csak természetesek, nem játsszák meg magukat, ezért tűnhetnek furcsának az Európaiaknak… Maori „nevezetességek” és turis cuccok Reggel vesszük észre, hogy az éjszakát Bethlehemben töltöttük: legalábbis így hívják a folyó menti külvárost. A biblikus szálon tovább haladva betérünk a Cafe Paradiso-ba, ahol olyan finom kávét iszunk, hogy tényleg a paradicsomban érezzük magunk. Te Puna helység névtáblája hamar eloszlatja magasztos gondolataimat. Hogy lehet ilyen nevet adni egy városnak?! Kikérem magamnak! Gyerekes dolog fönnakadni idegen szavakon, viszont egy órával később Katikati-ban már fúlok meg a röhögéstől. A helység nevezetes marad a nevén kívül is, mivel a használtruhásnál vásárolunk pár takarót, meg maori gyerkőcök által kinőtt pulcsit. Az én testalkatommal elemi negyedikben lenne a helyem az óriásbébik közt. Hatalmas termetű népség, nem véletlen a világhírű rögbiválogatottjuk! Északra tartunk a 2-es úton, amely a déli féltekén „jó” iránynak számít, elvileg a melegebb felé haladunk. Ránk is férne, mert az eddigi túránk nagyobb részében fáztunk. Nappal ugyan voltak kimondottan meleg időszakok, de az éjszakák sokszor megkívánták volna a sátorfűtést. Állítólag kifogtuk az utóbbi évek legpocsékabb nyarát, de azt hiszem alapvetően rosszul „mértük fel” Új-Zéland éghajlatát. Felmérés alatt az útleírásokban látott képek alapján elképzelt időjárást értem. Igen, tényleg erre és az ausztrál negyvenvalahány fokokra alapoztam tévedésemet: itt kellemes nyári biciklizés vár ránk. Ausztrália közelségével kapcsolatban pedig elég a három órás repülőútra gondolni… Budapestről minden európai város bőven három órán belül található, tehát több ezer kilométerről beszélünk, amely számottevő változást jelent az éghajlatban. Vicces, hogy éppen a túra végére vásárolunk meleg dolgokat, ráadásul éppen északon, ahol papíron szubtrópusi körülményekkel várják az idelátogatókat. A bőség öblében valóban látunk kivi – és avokádó ültetvényeket, de a szubtrópusról nekem valahogy melegebb fogalmaim vannak. Aranyásók földjén Athenree-nél az út elkanyarodik az óceántól, így búcsút intünk a bőség öblének. Waihi felé tartunk, amely az aranyláz idején jelentős településnek számított, rengeteg aranyásó próbált szerencsét ezen a környéken. Tulajdonképpen a mai napig az „aranyvárosának” tartják, mindenfelé a „Heart of Gold” feliratú zászlókat láthatjuk. A teljes western csomaghoz tökéletesen passzol a település vadnyugati arculata, meg sem lepődnénk ha Old Shatterhand lépne ki az […]
  • Lovassy ezüstérmes a pálya Eb-n scratch-ben!
    Jobban nem is kezdődhetett volna magyar szempontból a pályakerékpáros Európa-bajnokság, Lovassy Krisztián a scratch versenyszámban szerzett ezüstérmet!

Biciklista szaknévsor

Saját fiók

Facebook